Ahogy korábban beszámoltam róla - még aznap mikor az eset történt-, hamis bérletet árultak a Facebook-on, majd másnap egy interjút készítettem Enikővel, aki árulta az említett bérletet. Ma én is szemügyre vehettem a nagy bonyodalmat kavart kis papírt és a leadásánál is jelen voltam.

Enikőt, aki elmondása szerint a hamis bérletet találta és barátját, a Szegedi Közlekedési Társaság  (SZKT) Zrínyi utcai épületéből a Deák Ferenc utcai ügyfélszolgálatára küldték, ahol nem tudtak mit kezdeni a bérlettel, annak eredetiségét sem tudták megállapítani, de azt tanácsolták nekik, hogy menjenek be a Hallgatói Szolgáltató Irodára (HSZI), mert ott a gyanús bérleten lévő sorszám alapján ki lehet deríteni, hogy ki vette fel az eredetijét, (mivel a hallgatók minden félév elején ott vehetik fel a bérleteiket, ha államilag finanszírozott képzésben tanulnak és a státuszuk aktív).  Persze,  ennek csak akkor lenne bármi haszna, ha a hamisító volt annyira debil, hogy a saját sorszámát nyomtatta rá „alkotására”. 

A gyanús bérlet

A HSZI-re már én is velük tartottam, Enikő útközben meg is mutatta azt a helyet, ahol a bérletet találta a Tanulmányi és Információs Központ (TIK) épülete előtt:

A HSZI-n dolgozók rögtön kiszúrták, hogy a bérlet HAMIS, mivel másmilyen volt a pecsét rajta mint az eredetin, plusz ott nem adnak ki olyan bérleteket, amire nincs ráírva a tulajdonos neve. Egyébként nem a HSZI és nem is az SZKT készíti a bérleteket. Az irodán éppen nem tartózkodott az a személy, akinek hozzáférése van a nevekhez és a sorszámokhoz, bár ezeket az információkat nem is adhatták ki nekünk, annyi biztos, hogy nem Enikő eredeti bérletén található sorszám van a hamis társán.

Az irodán először nem akartak jegyzőkönyvet felvenni az ügyről, de amint ezt a mondatot az egyik hölgy kimondta, kolléganője értesítette, hogy felsőbb utasításra kérték, hogy vegyen fel egy hibabejelentőt. Egyébként a hölgy, aki a hibabejelentőt felvette azt a tanácsot adta Enikőnek, hogy „ha legközelebb ilyen bérletet talál, akkor azt tapossa a sárba”, sőt „jobb lett volna kidobni és elfelejteni,  de az igazság kiderítése az fontos”. De nem gondolom, hogy ezt komolyan gondolhatta, ugyanis a közokirat-hamisítást talán nem kéne ennyivel elintézni, bár ha Enikő ezt tette volna, akkor az biztos, hogy nem is lett volna az ügyből számára ekkora bonyodalom. Kérdésemre, hogy történt-e mostanában hasonló eset azt a választ kaptam a HSZI munkatársaitól, hogy ilyen nem volt, főleg mióta kötelesek nevet írni a bérletekre, „de az, hogy mire képesek a hallgatók, abba ne menjünk bele” ,  „hogy a hallgatók mennyire kreatívak az már egy más lapra tartozik, egy hamisított bérletet úgyis észrevesznek az ellenőrök” . Olyan viszont már előfordult, hogy egy ellenőr hamisnak vélt egy eredeti bérletet - mondták.

A hamis és az én saját bérletem

Enikőt az eset nagyon megviselte, emailekkel bombázzák, és azzal vádolják, hogy otthonában nagyüzemben nyomtatja a hamis bérleteket, pedig az ártatlanság vélelme őt is megilleti. Az biztos, hogy komoly baj lehetett volna abból, ha a bérletet eladja és a használója lebukik vele,mert utólag már nehezebb lenne azt tisztázni, hogy ő ezt csak, ahogy mondta: találta.

Jó tanács: ha valaki kitöltetlen bérletet talál, akkor akármennyire is meg van szorulva anyagilag, ne hirdesse azt Facebook-on, de ne is tapossa a földbe, hanem adja le, mivel a hamis bérlet a HSZI-nek nyilván nem okozhat kárt, de az SZKT-nak igen és a közokirat-hamisítást a törvény még mindig bünteti.

Érdekes történet ez így akkor, amikor még kérdéses, hogy szeptembertől  Szegeden lesz-e ’ingyen’ bérlete az államilag finanszírozott hallgatóknak, mindazonáltal van már valaki, aki felkészült a legrosszabb esetre, bár a másolási technikáján még csiszolnia kell.

Ha az ügynek lesz folytatása, akkor természetesen arról is beszámolok.