, szülők és nebulók, mert ez a mondat így teljes! De vannak igazi pedagógusok, példamutató szülők és szorgalmas diákok is. A két halmazt össze lehet mosni olyan értelemben, hogy míg Pistike matekból jó, addig kötélmászás során csak Tarzant imitálva csüng a gombócon, valamint tudjuk: nem minden fekete meg fehér, mert ott a szürke nem feltétlenül csak ötven árnyalata.(közhely veszély!) Mire célzok? Ha oda akarom baszni a krétát a kedves olvasóhoz, akkor arra, hogy elvakultan kiállni mellettük vagy épp a halálba oltani, fröcsögve az oktatásban résztvevőket nem kéne, mert ennek a geometria firkálmánynak bizony több oldala is van, még akkor is, ha Te csak az egyik halmazzal találkoztál.

Nem kell pszichológusnak lenni ahhoz, hogy tudjuk: akik utálkoznak, azokat Vazul néni bizony sem fegyelmezni, sem rendesen tanítani nem tudta, és itt akár generációkon átívelő folyamatról is beszélhetünk, akik meg támogatnak, azok a mai napig, ha összetalálkoznak az utcán a volt tanárukkal, mindig van hozzá pár kedves szavuk és viszont.

Ugyanezen példán haladva el lehetne ezt játszani, mind a szülőkkel, mind a tanulókkal, utóbbiak azok, akik a pedagógusok mellett céltáblái voltak a közvéleménynek mostanában. Akiket komolyabban nem vettek elő, pedig kéne, azok a kedves szülők, elnézve a mi kis társadalmunkat (és hogy milyen irányba halad), szintén kritikát érdemelnének.

Oktatásról beszélve remélem érthető, hogy a tanár mellé, miért teszem a másik két szereplőt is, a gyengébbek kedvéért, valamint azok miatt, akik esetleg a leghátsó padban nem hallották rendesen a bevezető mondókámat (Ugye Pistike, mert azt a rohadt ájfont nyomkodod ahelyett, hogy figyelnél!?) : a közhiedelemmel ellentétben, kölcsönös tanulásról és tanításról van szó, melyben részt vesz a pedagógus, a diák, anyuka és apuka (ideális esetben). Nem, nem magyarázom el szájbarágósan, otthon gondolkodj el rajta és jövő hétre kérek egy két oldalas fogalmazást belőle!

És itt jön a képbe az alább látható mémecske, ami körbejárta a Facebookot (gyorsabban, mint egy tuti puska, töri doga alatt):

Elsőre teljesen jogosnak tűnhetnek a táblára írt felvetések, hiszen ki ne gondolta volna azt az iskolai évek alatt, hogy az, amit épp tanítanak baromság és sosem fogja használni az életben. Többségük viszont elő kellett hogy jöjjön matek, töri és magyar órán. A "hogyan kérjünk diákhitelt" kérdésre meg a legegyszerűbb válasz az, hogy sehogy (a hitel az rossz, értem?). De, ha a tanagyagban nincsenek is benne ezek a témák, annak a diáknak, aki ilyeneket megoszt nem jutott még eszébe kérdést feltenni órán? És annak a drága Facebook kompatibilis szülőnek nem jutott eszébe, hogy a vasárnapi ebéd mellett, ne csak a Győzike legyen terítéken, hanem a devizahitel is?

Valószínűség számítás és kamatos kamat, ha ezekre többen odafigyeltek volna matek órán amőbázás helyett, akkor az adósságspirál jelentését nem a saját bőrükön kellett volna megtanulniuk. Annak mondjuk örülök, hogy a százalékszámítás az megy  ’hála’ a rezsicsökkentésnek vagy a jó pár évvel ezelőtti Baumax reklámnak.Na, de elkalandoztam. Egyszerűen, nem kell mindent a  tanárokra kenni, az ő kezük is meg van kötve, a fejük fölött hozzák a döntéseket olyan emberek, akik képtelenek a hosszú távú logikus gondolkodásra.

Részlet az acsarkodásból: de hát a nyári szünet, meg alig dolgoznak, meg nem tudnak tanítani… <--> de hát nem akkor mehetnek szabadságra, amikor akarnak, meg a felkészülés, meg a szülő a tanár ellen neveli a gyereket… na, meg a fizetés.... ! Átlagbérről nem fogok pontos adatot írni, mert ahhoz túl nagy a szórás, hogy értelme legyen, arról nem is beszélve, hogy mindenki saját maga tudja felmérni azt, hogy a munkája mennyit is ér valójában.

Tanítani nem egyszerű dolog, de kevésbé büdös, mint szart lapátolni, foglalkozásokat  összehasonlítani ebből láthatóan értelmetlen.  Ami fontos: az a tanár, aki a pénz miatt, - vagy mert nem volt jobb ötlete – állt tanárnak, nulla elhivatottsággal, az az, aki miatt most a lelkiismeretes pedagógusokat bántják. Azokat akik valóban tanítani szeretnének és nem csak órát tartani, azokat akik képzik magukat, mert nem csak szajkózzák hanem egyetértenek azzal, hogy holtig kell tanulni, azokat, akik éjszakába nyúlóan készülnek, mert SZERETIK a munkájukat és nem vágynak semmire csak arra, hogy értékeljék a társadalomban betöltött fontos szerepüket.

Minden másra ott a szülő, akinek komolyabb a felelőssége, mint ahogyan azt gondolná!